Él a családunkban egy legenda, amit édesanyám terjeszt rólam: állítólag csak akkor voltam hajlandó megtanulni járni, amikor elvették tőlem a ceruzáimat. Így volt vagy nem, az biztos, hogy az alkotás és a kreativitás a mindennapjaim nagyon fontos része. Ez adja a legtöbb örömöt, és szerencsére másoknak is tudok ezzel örömet szerezni. 

Úgy tűnik, a gyermekkori szenvedélyek gyakran megmaradnak, és talán ez a folyamatos alkotási vágy vezetett el a művészeti középiskola szobrász szakához és a fotózás iránti szenvedélyemhez is.

Az ékszerek iránti vonzalmam egészen a rajz tagozatos általános iskolai tűzzománc szakkörig nyúlik vissza. Ami igazán érdekes, hogy ez a gyerekkori élmény végül arra ösztönzött, hogy felnőttként beiratkozzak egy ötvösképzésre, amit 2021-ben sikeresen elvégeztem. 

A műgyanta ékszerek készítésével 2022-ben kezdtem el foglalkozni. Kétévnyi kísérletezés és tanulás után mutattam meg először a munkáimat, és azóta sem hagyott alább a lelkesedésem. Valójában minden egyes elkészült darab után alig várom, hogy nekiállhassak a következőnek!

„művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes….”

És szerintem így van ez az ékszerek esetében is, amelyek nem csupán szépek, esztétikusak, hanem gondolatokat és üzeneteket közvetítenek, ráadásul velünk lehetnek a nap minden percében!

Műgyanta ékszereimre apró festményekként tekintek, és Neked készítem őket, hiszen belőled is csak egy van, ahogy az ékszerek között sem találsz két pontosan egyformát. Remélem, hogy a sajátodnak érzed majd és PONT PASSZOL hozzád.

Takács Reni
Balatonalmádi, 2024. október 6.